,

Ahol a gyermekek álmai épülnek…

Csendes patak mellett, fák árnyékában bújik meg az Ilona-Malom, amely 2000 óta újra otthont ad valami csodának. Igaz, nem őrölnek benne többé búzát, kenyeret sem sütnek itt, hacsak nem az új lakók a maguk kedvére, annak a két családnak az étkezőasztalára, amelyik leköltözött a nagyvárosból erre a szélcsendes, igazán emberi léptékű faluba, Kapolcsra. Ők alapították az Ilona-Malom Műhelyt, ahol igazán egyedi rönkjátszóterek készülnek.
Szándékuk nem más, mint megreformálni a magyar játszótérépítészetet, amely sok esetben országszerte beleragadt a szocializmusban kialakult sztereotípiákba, mint a hinta-libikóka-csúszda-mászóka kizárólagos kombinációja… Az asztalosokból, pedagógusokból, tájépítészekből, ácsokból, szobrászművészekből és erdészekből álló összetartó csapat szívén viseli az ifjú generáció egészséges fejlődését, kreatív nevelését, ízlésformálását, s ezt egyedi, akácrönkökből összeállított játszóterek tervezésével valósítják meg. A cég sikerességét az bizonyítja, hogy – Kocsis Csabával készített interjúnk alapján – a kapacitást jóval meghaladó rendelés és felkérésmennyiség érkezik hozzájuk.
A játszószerek között nem találni két egyformát, s erről a táj- és kertépítész végzettségű vezető tervező, Takács Edmund gondoskodik. Lélekkel terveznek, figyelembe véve a gyermekek testi-lelki-szellemi szükségleteit, emellett a kísérők igényeit. A játszószereket egyesével vetik az MSZ EN 1176:2008 biztonsági szabvány szerinti ellenőrzés alá, amely megakadályozza, hogy a gyermekek önhibájukon kívül veszélyhelyzetbe kerüljenek.
A tervezők hangsúlyt fektetnek arra, hogy a készülő játszótérbe belekomponálják a helyi adottságokat, motívumkincset, elősegítve ezzel a helyi kötődés kialakulását, legyen szó akár köztéri játszótérről, magánkertről vagy éppen állatkertről… Látogatásunk során bepillantást nyerhettünk a kivitelezés folyamatába, s a gépek sokasága között szemügyre vehettük az éppen készülő monumentális bárka formát.
Kívánom, hogy ez az újfajta szemléletmód terjedjen el széles ez országban, s ha Ön, kedves olvasónk, egy hasonló egyedi, színes rönkjátszótéren találja magát, gondoljon vissza a mögötte álló csapatra!

/by
, , ,

Domaszéki böllérnap – a pálinka és a zsiguli ablakmosó tartály kapcsolata a mozgóőrség mellett

A „Vidék Fiatal Nagykövetei“ program első képzési alkalmával ellátogattunk a XVIII. Domaszéki böllérnapra. A rendezvény kísérőprogramjaként forraltbor és pálinka kóstolására is lehetőségünk nyílt.

A pult mögött két mosolygós, helyi hölgy mérte a jobbnál jobb italokat, tőlük érdeklődtünk a portékájukról. Mint megtudtuk, a különböző pálinkákat helyi gazdák ajánlják fel minden évben, egyre nagyobb számban. Az idei felhozatalban szerepelt őszibarack (Kapos Győző, baracktermelő), Császár Illés megjelölés nélküli pálinkája, almapálinka Szűcs Gézától, diópálinka egy névtelen adakozótól, Mauer Csaba rutinos versenyrejáró almanedűje. Kiss Péter Géza polgármester Úr ágyaspálinkával állt be a sorba, Kovács László pedig idén ajánlott fel előszőr az eseményre pálinkát, ő szilvával képviseltette magát. A férfi lakosság aktívan teszteli, kóstolja, szakérti a kínálatot tudtuk meg Antóni Zoltánnétól aki a hétköznapokon a település tanyagondnoki teendőit látja el. Kolléganőjével évek óta biztos pontját jelentik a böllérnapnak, elmondásuk szerint egyre finomabb forralt bort készítve. Arra a kérdésünkre, hogy mi a fortélya ennek, az alap összetevőkön kívül csak annyit árultak el; „Szívünket, lelkünket beletesszük!“

A szomszéd asztalnál közben javában folyt a pecsenyesütés, viszont megakadt a szemünk egy érdekes számítógépen. A szakács úr bíztatására kolleginánk beírta a billentyűzeten születési dátumát, majd a gépház tetején lévő szobrocskából elkezdett folyni a pálinka az odakészített pohárba. A szerkezet készítőjétől megtudtuk, az egésznek az alapja egy 2 literes, zsiguli ablakmosó tartálya és a hozzá tartozó szivattyú. Ezt hozza működésbe egy egyszerű távirányítós autó,melyet átalakított. A számítógép háza, valamint a ráragasztott billentyűzet csupán a dizájn. A távirányító a szakács úr nyakában lóg, amíg nyomja a gombot, jön a pálinka. Egy ilyen adagoló elkészítése mindössze néhány órát vesz igénybe, viszont biztos siker övezi a rendezvényeken.

A disznóvágás, pálinka, forraltbor, vidámság magában hordozza a legkülönfélébb balesetek veszélyét is, ezért nem árt a szakszerű segítség biztosítása a helyszínen. Az ügyeletes mentőálpolót kérdeztük, hogy mégis mire kell odafigyelni egy ilyen rendezvényen.

Gyakorlatilag bármi megtörténhet az egyszerű gyerek eleséstől, a szúrásos balesetig, amire a ami napon már sajnos volt is példa. – mondta el. Igazából banális eset, egy tisztes úriember, a disznóval való hadakozás közben megvágta magát, de szerencsére a sertés maradt alul a küzdelemben. Nem volt nagy sérülés, de mindenképp fontos a gyors, szakszerű ellátás. Ilyenkor a seb megtisztítása, a vérzés csillapítása, majd a fertőtlenítés a sorrend. Illetve fontos felhívni a páciens figyelmét a tetanusz védőoltás igénybevételére. Esetünkben ez utóbbival nem volt probléma, hisz az úriember az elmúlt öt éven belül kapot ilyen oltást, így védve volt.

Míg a helyszínen tartózkodtunk, más beavatkozást igénylő esetről nem kaptunk hírt, így remélhetjük, hogy a nap hátralévő részében a vidámságé volt a főszerep!

 

/by
, ,

Czenthe Zoltán és a Gömöri Atlantisz legendája

Nagyapámról mesélek most, akinek köszönhetően megismerhettem egy gyönyörű világot, akinek hatására közel kerültem a vidéki élethez, aki alapvető értékrendet teremtett, amely még az ősi világot képviseli.
1929-ben született, a felvidéki Gömör vármegyében, Tornalján, régi, nemesi család sarjaként. A középiskolát Székesfehérvárott, a cisztercitáknál, majd Sárospatakon, a híres református kollégiumban végezte, az itt megismert emberek élete során végigkísérik. A II. világbáború után 12 óra távozási kényszerrel kitelepítették az egész családot Tornaljáról, ahol több mint 400 éven keresztül éltek. Innen Miskolcra menekültek, ahol a rokonaik fogadták be őket, az itteni református gimnáziumban tette le az érettségit is.
Érzékenysége és tehetsége a matematika tudományához hamar megmutatkozott, így jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol kitűnő tanulmányi eredményével hamar kitűnt kortársai közül, sőt, harmadéves hallgatóként kinevezték oktatónak matematika-statika tantárgyakból. Kidolgozta a „C-VÁZ” néven ismert acélvázas könnyűszerkezetes építési rendszert, melyet szabadalmaztatott. Ezen elv alapján tervezett épületekből számos megvalósult. 1977-ben Európa legnagyobb tervező hálózatának, az AGROBER-nek statikus szakmérnöke lett.
Magas szakmai sikerei mellett mindvégig lelkes kutatója ősi hazájának, Gömör vármegyének, melyet saját költségére és összes szabadidejének feláldozásával végigdokumentált. Tevékenysége azzal vette kezdetét, hogy a cseh-magyar határt törvénytelenül átlépve felkereste az ottmaradt ismerősöket. Majd megsejtve, hogy Felvidéken a magyarok ottlétének minden nyomát igyekeznek eltüntetni, felkereste szülőfalujának, Tornaljának, ősi református temetőjét, és fényképes dokumentációt készített az összes fejfáról. Felkereste a nevezetes helyeket: Sajógömört, Krasznahorkát, Hubót, Pelsőcöt, melyeket végigfényképezett, eközben ősi gömöri tárgyakat gyűjtött emlékül a régi világból.
Mikor a határt már legálisan is átléphette, kezdte el 30 falu tervszerű fényképes dokumentációját 1973-ban; elsősorban a megmaradt régi portákat, kastélyokat, embereket és fejfákat örökítve meg az utókornak. Ez művelet olyannyira sikeres volt, hogy egykori sárospataki tanára, dr. Harsányi István további 168 gömöri magyar település megörökítésére bíztatta. Ezen anyagokból országszerte mintegy 300 előadást tartott, mellyel további lelkesítést nyújtott a következő nemzedéknek régi értékeink megőrzésére.
Tevékenysége során kiemelte a magyar vidéki kultúra értékeit, személyes beszélgetéseit az egyszerű emberek, főleg a háborút követő időben nevetségessé tett kisnemesség önbecsülésének feltámasztására használta.

Felkérést kapott az AGROBER magyarérzelmű főmérnökétől, hogy a vállalatot képviselje magyar témákban. Sikerességét a „Szocialista faluért” miniszteri kitüntetés bizonyítja, mivel hivatalos megbeszéléseken, nemzetközi falufejlesztési konferenciákon olyan lelkesedéssel tesz eleget a kérésnek. Az „Új falupolitika” keretében 1979-ben meghívják bemutató-minta Gömör előadásra az Országos Hazafias Népfront Központba.
Hogy közelebb kerüljön ősi szülőföldjéhez, a határon innen, Zádorfalván vásárolt egy 250 éves kisnemesi kúriát, amelyet eredeti stílusban gyönyörűen felújított és régi családi tárgyakkal múzeumi szinten rendezett be.
Ezután a Műemlékfelügyelőségtől anyagi támogatást nyert, amely lehetővé tette a falu református műemléki templomának és parókiájának helyreállítását. Emellett összeírta a falu 60 parasztházát tartalmazó műemléki jegyzéket.
Számtalan előadást, fényképes kiállítást rendeztek összegyűjtött anyagjaiból.
„Gömöri Atlantisz” címmel 6 kötetes könyvsorozat jelent meg, mely gyűjtésének esszenciáját tartalmazza, Gömörország ismeretét átörökítve a mai generáció számára. Az utolsó kötet zárszava így fogalmaz: „A képekkel és a hozzájuk tartozó szövegekkel a bennem még élő régi világot készen kapja az érdeklődő és egy szellemiséget is, amelyiknek úgy vége van már, miként a régi arcoknak, fejfáknak, parasztházaknak, kúriáknak…annak a más, emberibb világnak.”
Szerencsésnek tartom magam, amiért ilyen közelről ismerhetek egy ilyen igaz magyar embert, aki Budapestről is folyamatosan hazalátogatva máig foglalkozik szülőfalujával, múltjával, értékeinek megőrzésével, s ezt az értékrendet adja tovább az őt követő generációknak.

/by
,

Magyarország egyetlen szumós házaspárja

Szolnoktól mindössze néhány kilométerre a Tisza bal partján helyezkedik el Rákóczifalva. Én személy szerint 17 éve lakom családommal Rákóczifalván. Ezen idő alatt sok lakossal megismerkedtem. Köztük volt egy házaspár Makai Erika és férje Líbor Dezső. Arra gondoltam, hogy egy olyan hétköznapi házaspárt mutatok be akik nem egy hétköznapi sportot üznek „üztek”. Ez a spórtág nem más mint a SZUMO.

Mindketten nagyon szép sikereket értek el ebben a sportban. Dezső polgári foglalkozását tekintve biztonsági őrként és mezőgazdasági termelőként dolgozott míg Erika postás és házi sajt készítő. Dezső kilencedik volt a junior birkózó világbajnokságon. Majd mikor levették a felső súlyhatárt 120 kilóra ez számára már nem volt vállalható és ekkor gondolta, hogy megméretteti magát a szumó sportágban. Többszörös Magyar és Európai bajnok, Oszakában másodok helyen végzett a király kategóriában, majd néhány harmadik helyezés után kapta meg megérdemelten a világbajnoki címet 2010-ben. 215 kilójával azért nem a legvékonyabbak közé tartozott. Erika sport karriere előtt mindössze 75 kilogramot nyomott majd a kitartó edzések hatására lett 135 kilogram. 2004-ben szerezte Szolnokon rendezett Európai-bajnokságon az első érmét.

Többszörös magyar bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes, 2013-ban a kolumbiai Világjátékokon két ötödik helyezést ért el. Majd pedig Európa-bajnok lett. Sajnos idehaza eme spórt ágban Erikának nincs riválisa ill. edzőpartnere ezért kénytelen férfiakkal edzeni ami igen nagy kihívás számára de ez mellett sok tapasztalatot szerez. A következő nagy esemény amire készül az a 2017-es Világjátékokon való részvétel. A másik nagy kihívás az, hogy ezen versenyekre való eljutás egy részét saját magának kell állni. Ezért polgári foglalkozása mellett 2010-óta sajtkészítéssel is foglalkozik.

Dezső a világbajnoki cím elnyerése után 2011-ben végleg vissza vonult. „Csúcson kell abbahagyni”.Majd egy újabb siker következett be életében mivel meghívást kapott amerikai produkcióba az Eragonban ahol egy vadembert kellett játszania. A többszörös díjnyertes Taxideria című filmben pedig egy evőversenyen tűnt fel. Ezek után jutott el az indiai filmgyártás fellegvárába Bollywoodba ahol 21 napig forgattak vele ahol India legnagyobb sztárjaival szerepelhetett egy filmvásznon. Sport és filmes karrier után közösen családi vállalkozásba fogtak. A családi birtok 100 hektár ahol megtermelnek számukra mindent, állatot tartanak köztük juhot, kecskét, sertést, baromfit és tehenet. Tejet, túrót, gomolya sajtot készítenek a piacon értékesítenek amin nagyon jól beindult és mára már szinte alig tudják kielégíteni a vásárlókat.

 

 

 

/by
,

A Zörög néptánccsoport

Csesznek és Bakonyszentkirály táncos lábú fiataljaiból áll a Zörög néptánccsoport. A tánccsoport Csesznek település legmagasabb hegyéről, a Zörögről kapta nevét. A 19-30 év közötti tagok döntő többsége kisgyermek koruk óta jó barátok, akad azonban olyan tag is, akit kifejezetten a tánc szeretete hozott a csoportba. Próbáikat péntek esténként a szomszédos Bakonyszentkirályon tartják. Ekkora a távoli városokban tanuló tagok is hazaérnek már.

A Zörög néptánccsoport egy nagyobb közösség, a szintén helyi Vámhegy Egyesületnek is alapító tagja. Az egyesület tulajdonképpen a néptánccsoport jogi személyisége, amely nagyban segíti hagyományőrző és közösségi munkájukat illetve a helyi Önkormányzat munkáját. Az Egyesület összekovácsolta a csoportot illetve identitást adott nekik, hiszen az egyesülettel többek tudnak lenni pusztán tánccsoportnál, így szívvel lélekkel tudnak azonosulni a célokhoz és hozzájárulni a település életéhez.

A tagok nagyon fontosnak tartják, hogy ne csak részt vegyenek a helyi közösség életében, hanem azt lehetőségeik szerint segítsék is. Mind Zörög Néptánccsoportként, mind Vámhegy Egyesületként a tagok nagyban hozzájárulnak a helyi közösség mindennapjainak színesítéshez programjaikkal, fellépéseikkel, közösségi feladatok elvállalásával. A térségben mindössze 2 felnőtt néptánccsoport működik, ezért nagyon sok felkérés érkezik a környező településekről rendezvényeken, vadász bálokon, gála esteken való részvételre. A fiatalok a táncon kívül a helyi közösséghez is nagyon ragaszkodnak. Ennek köszönhető, hogy a cseszneki falunapon játékos vetélkedőket rendeznek, a szüreti felvonulások utca díszleteinek elkészítésébe besegítenek, húsvéti bálokat és játszóházakat szerveznek, illetve nyári tábort tartanak helyi illetve helyben nyaraló gyerekek számára.

A térségben ők az egyetlen egy olyan csoport, akik a néptánc mellett aktívan részt vállalnak a település kulturális, művelődési és szabadidős életében. Jövőbeni céljaik között szerepel egy élőzenés táncház létrehozása illetve és a ruhatáruk bővítése. És természetesen a nyári tábor illetve a következő húsvéti bál szervezése sem maradhat el.

A csoport jelenleg akkut férfi hiánnyal küzd, ezért az életvidám lányok nagyon sok szeretettel várnak minden néptánc iránt érdeklődő férfiembert. Jelentkezni a csoport facebook oldalán lehet.

https://www.facebook.com/Vámhegy-Egyesület-Zörög-Néptáncegyüttes

/by
,

Kik laknak a KIK-ben?

Két éve nyitotta meg kapuit a Kiszombori Ifjúsági Központ a Makótól 5 kilométerre fekvő 4200 fős településen. A központ vezetőjével, Hegedűs Sándorral beszélgettem a központról.

Sem ifjúsági koncepcióval, sem ifjúsági stratégiával nem rendelkezik a település, ám a fiatalok fontosnak tartanák egy irányadó dokumentum létrehozását. A koncepció hiánya viszont nem akadályozta a központ létrehozását. Az alulról épülő kezdeményezés során a fiatalok igényeként merült fel egy olyan hely kialakítása, amely a helyi ifjúságnak ad otthon. Hegedűs Sándor művelődésszervező volt a csapat segítője, a fiatalokkal közösen alakították ki a rövid és hosszú távú igényeket.

„A csapat egy éves kemény munka után kiérdemelte, hogy a helyi önkormányzat egy saját épületet biztosítson a helyi fiatalok számára, amelynek üzemeltetését magára is vállalta. Az ifjúsági központ a helyi fiatalság közösséggé formálását tartja elsődleges célnak, amelyet rendezvényein és működésén keresztül valósít meg”- mesélte Sándor, amikor az előzményekről kérdeztem.

Az ifjúsági központ Kiszombor szívében helyezkedik el, az Ökrös József u. 1/c alatt. Öt fontos különálló térrel rendelkezik az épület. A legnagyobb tér a játékbarlang (rex, darts és csocsó), ahol a különböző nagyobb rendezvényeiket is tartják. Az Interaktív szobában különböző digitális játékokkal szórakozhatnak a látogatók: XBOX, WII, számítógépek. A Társasjáték szobába a klasszikus játékok kedvelőit várják. A Foglalkoztató ad helyet a klubfoglalkozásoknak. Az irodában pedig a regisztráció, megbeszélések, háttérmunka folyik. Ezen kívül rendelkeznek még egy garázzsal, ahol ping-pongozási lehetőséget biztosítanak a tavaszi és nyári hónapokban, valamint az épülethez tartozik egy kisebb hátsó terasz és kert is, ahol lehetőség van röplapdázásra, tollasozásra, akár sütögetésre és egyéb szabadidős tevékenységekre is.

Hétfő kivételével minden nap délutánonként nyitva tart a KIK, amit sokan és rendszeresen látogatnak, sok új fiatal is megfordul náluk.

Sándor véleménye szerint a személyes kapcsolatok kialakításával lehet egy jól működő ifjúsági csapatot összekovácsolni. Nagy hangsúlyt fektetnek az utánpótlás nevelésére és bevonására. Az ifjúsági csapat számára a helyi általános iskola is sok segítséget nyújt, partnerként dolgoznak együtt a különböző programokon. Havonta egy nagyobb rendezvénnyel jelentkeznek, kiemelt program a Kiszombori Ifjúsági Nap. A hétköznapokban klubfoglalkozásokkal várják a település fiataljait. A szájról szájra terjedő reklám mellett plakátolnak, szórólapoznak, illetve kihasználják az internet és a virtuális tér adta lehetőségeket is.

Az ifjúsági klubok, központok tekintetében a fiatal művelődésszervező a következőket nyilatkozta:

„A lehető legnagyobb a létjogosultsága egy ifjúsági klubnak vagy központnak. Egy ifjúsági közösségnek a településen a legnagyobb szerepe abban van, hogy a település számára ad egy pontot, ahol a fiatalokat megtartja a településen, kialakít bennük egy hosszú távú kötődést. Így nem öregszik el a település, a fiatalok a környéken vállalnak munkát, helyben alapítanak családot – hosszú távon a település gyarapszik, hírneve növekszik. Úgy gondolom, hogy az ifjúság számára egy bázisként kell üzemelnie, ahol saját elképzeléseik megvalósításához teret és lehetőséget kapnak, közben pedig egy közösség értékes tagjaivá válnak.”

A helyi közösségeknek hatalmas erejük van, így sok mindent el tudnak érni, fejleszteni. Az önkormányzattal, intézményekkel, civil szervezetekkel való együttműködés megerősíti ezeket a kezdeményezéseket, hozzájárulnak a hosszú távú fenntartáshoz.

Arra a legbüszkébbek, hogy az egész közösséget a semmiből, önszerveződve, önerőből hozták létre, egy év alatt kiérdemeltek egy saját épületet és mellé a szükséges anyagi támogatást.

Ha Kiszomboron járunk, érdemes benézni az Ifjúsági Központba, beszélgetni a fiatalokkal és feltöltődni általuk!

Torma Tibor

 

/by
, ,

„PIFÖ” –APécsváradi Ifjúsági Önkormányzat

Baranya megyében a legaktívabb és legtöbb fiatalt megmozgató ifjúsági szervezet

 

Vasárnap este László Miklóssal beszélgettem a pécsváradi „Jovánban” a Pécsváradi Ifjúsági Önkormányzatról, helyiek szava járása szerint a „PIFÖ”-ről. Miki korábban az önkormányzat egyik központi szereplője volt, mára viszont átadta a fialtabbaknak a hivatalos szerepet, ennek ellenére még ma is aktívan segíti az újabb generáció munkáját.

A PIFÖ 2001-ben alakult, azzal a céllal, hogy összefogja a pécsváradi 15 és 30 év közötti fiatalokat. Ebből a korcsoportból lehet indulni az ifjúsági önkormányzat képviselőjének és polgármesterének is. Induláskor 10 képviselőt lehetett választani és egy polgármestert a településen. Akkor úgy határozták meg, hogy 100 főként legyen egy képviselő a bizottságban, mára viszont a PIFÖ a lakosság csökkenése miatt 9 képviselőből és egy polgármesterből áll össze.

Az alapítás óta sokat változott a PIFÖ tevékenysége, már csak azért is, mert a fiataloknak teljesen másra van igénye, mint akkor.Korábban például nagyon népszerűek voltak a teaházak, az Ifjúsági Fesztiválon a pénteki rock nap és a zenei tehetségkutató programok, ma viszont ezzel nem lehet megmozgatni a helyi fiatalokat. Ma az ifjúság inkább elektronikus zenére vágyik, emiatt 2011ben először rendeztek a Dombay tó partján egy szabadtéri elektronikus zenei rendezvényt, a DombaySound-ot, ez mára az egyik nagy büszkeségük lett, ugyanis évről évre egyre több látogatót és támogatót vonz.

Ezenkívül a PIFÖ évente több alkalommal is szervez vidéki hangulatot felelevenítő hagyományos bálokat, ahol kivétel nélkül összehozza és megtáncoltatja a környékbeli fiatalokat és időseket.

 

A PIFÖ szabadidős programkínálatába tartozik a filmklub és az éjszakai pingpong, ezeket igény szerint szokták megrendezni. Korábbi években közkívánatra rendszeresen szervezték, azután kevesebb volt rá az érdeklődés, így szünetelt, de most újból rendszeres program lett. Ilyenkor a jó hangulat mellé ingyen teát és zsíros kenyeret kapnak a fiatalok, és anépszerűségét mutatjáka  véget érni nem akaró hajnalba nyúló pingpongmérkőzések.

A PIFÖ évente rendez több napos Ifjúsági Fesztivált, Szüreti fesztivált, Gyereknapot, karácsonyi – húsvéti kézműves foglalkozást, és a környéken Ők szervezik a legnagyobb szilveszteri rendezvényt is. Ráadásul nyaranta sem lehet unatkozni Pécsváradon, ugyanis a gyönyörű Dombay tó partján az önkormányzati táborban szerveznek más és más témára épülő – korábban média, mostanában kommunikációs és disputálós – táborokat a 14 és 20 év közöttieknek.  A tábor tematikájának és minden más PIFÖ-s programnak az összeállításakor bevonják a fiatalokat is, így legjobban az Ő igényeikre szabva alakítják a rendezvényeket. A jövőben a PIFÖ célja, hogy fiataloknak szervezett keretek között is – például egy kerekasztal beszélgetés során -lehetőségük legyen az ötleteik megosztására, hogy még inkább a sajátjuknak érezzék a PIFÖ-t, és a helyi programokat. 

Szerencsére az önkormányzat és a PIFÖ között jól együttműködő kapcsolat alakult ki, beleértve azt is, hogy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő infrastruktúrát a PIFÖ ingyen használhatja. A döntésekben való érdekképviselet Pécsváradon országos szinten is példamutató azzal, hogy az ifjúsági önkormányzat polgármesterének tanácskozási joga van az önkormányzati üléseken, így a fiatalok érdekeit is tudja képviselni.

APIFÖ foglalkozik nemzetközi ERASMUS+ programokkal, és segíti a helyiek kiküldetését minél több európai országba. Idén például három török és egy franciaországi futó projectje van, és tervezik, hogy egy nemzetközi projektnek Pécsvárad adjon otthont.

A PIFÖ a rendelkezésre álló önkormányzati épületeken kívül rendelkezik egy saját Ifjúsági klubbal, amit most a fiatalok magáncélú összejövetelekre bérelhetnek ki. Mivel az épület az utóbbi években kevésbé volt kihasználva, így az idő megviselte és most felújításra szorul. Ebben viszont a nehézség az, hogy az épület műemlék védelem alatt áll, így csak az előírásnak megfelelően lehet például nyílászárót cserélni, ez pedig megnöveli a költségeket. Céljuk, hogy a jövőben egy közösségi teret hozzanak létre itt, ahol a fiatalok szívesen töltik a szabadidejüket.

Az aktuális kérdésük az, hogy mivel lehetne odavonzani a fiatalokat? A PIFÖ szándékosan nem szeretne internetet bekötni a klubba, ugyanis ha a fiatalok lemennek, akkor szeretnék, hogy egymással töltsék az idejüket. Szeretnék a klubbot a fiatalokkal közösen rendbe tenni, kifesteni, bútorokat felújítani, majd társasjátékokat és Nintendo Wii-t venni. Szóval tervek vannak, viszont az ehhez szükséges keret még hiányzik, ugyanis a PIFÖ pályázati forrásokból, Önkormányzati és helyi vállalkozók támogatásából tartja fent magát.

Úgy tűnik, hogy a Pécsváradi Ifjúsági Önkormányzat egy példamutató, jól működő szervezet, ahol mind a tenni akaró, mind pedig a szórakozni vágyó fiatal is megtalálja a helyét.

Kívánjuk nekik, hogy a jövőben is ugyanígy vagy még sikeresebben folytassák a munkájukat!

 

Ratting Dia

/by
, , ,

Szórakoztatóközpont 50 évvel ezelőtt egy pár száz fős magyar faluban?!

Mindenkinek más-más elképzelése van arról, mit is jelent az, hogy valaki vidéki. Mindenki fejében jelen vannak az általánosítások, miszerint a fővárosiaknak a vidékiekről alkotott elképzeléseikben úgy élnek ezek a vidéki emberek, mint akik egész életükben állatokat tartottak, földművelésből éltek, sáros csizmában járkálnak a házban, otthonkát hordanak és döngölt konyhában főznek.

Ha elutaznak, az emberek hétköznapi szófordulatként használják, hogy vidékre mennek, pedig csak a szomszéd faluba utaznak.

Szóval tényleg mindenkinek mást jelent a vidék. Én 16 éve élek a fővárosban, vidéken nőttem fel, itt töltöttem a gyerekkoromat és itt jártam iskolába. Szerencsés vagyok, hogy mindkét világba betekintést kaptam. De azt mondhatom, annak ellenére hogy vidéki vagyok, a fővárosiakat el kell keserítsem, mert nálunk vidékiként sosem volt háziállat otthon, nem foglalkoztunk földműveléssel, édesanyám nem hordott otthonkát, és a házunk is igazán modern volt.

Mindemellett egy tolna megyei kis falu jelenti nekem és a családomnak az igazi vidéket.

Kocsola a dunántúli dombvidéken, a Dombóvári kistérségben, a megye délnyugati szögletében megbúvó település.  A dombtetőn a templom és a temető, a domb lábánál pedig a néhány száz lakosból álló falu alakult ki. Valamikor jobb időket élt meg. A falu népe földművelésből élt, volt néhány mesterember, hentes, molnár, kereskedő. A történelem viharai megtépázták ezt a kis települést is. „A település pontos keletkezésére vonatkozóan megbízható információk nincsenek, a kis számú írásos feljegyzések alapján csak mozaikszerűen állítható össze története. Múltjáról leletek, égetett agyagedények, római pénzek, kis szobrok tanúskodnak, amelyek ma a szekszárdi múzeumban láthatók. Valószínű, hogya honfoglalók szálláshelye is volt. Szeghalmi szerint a XI. és a XII. században a Monoszló nemzetség tanyázik itt. Egy 1271-ben kelt oklevél tanúsága szerint már temploma is volt. 1500-ban a tamási várhoz tartozott, és a Héderváry család birtoka volt. A hódoltság végén, valószínűleg pestisben vagy éhínség miatt a lakosság elpusztult, a XVIII. században telepítették újra. Vályi András Magyarországnak leírása című könyvében olvashatjuk: “Kocsola magyar falu, földesura H. Esterházy Uraság, lakosai katolikusok, határja jó termékenységű, vagyonjai jelesek.” A kis falucska jobbágyközség lehetett, amelynek neve (Kocsolya, Kotzola, Kocsola), valamint földesurai az idők folyamán változtak. A török hódoltság után első lakosai magyarok voltak. 1740 körül jelenik meg Fischer József molnár “népes” családjával. Németekkel való telepítését 1763 utánra teszik, de itt telepszik meg Hőgyész, Dúzs, Tevel, és különösen Pári népfeleslege is. A németek megjelenésével az 1920-as évek végén, az 1930-as évek közepén már élesedik az ellentét a magyar és a német lakosság között. 1945 előtt a magyar lakosság a Nagyhát utcát, a németség a központtól távolabbi utcákat lakta. Egymás között nem házasodtak. A II. világháború idején a német lakosság nagyobb része a Volksbund tagja lett. A háború utáni kitelepítések következtében a németek helyére a Felvidékről, valamint Jugoszláviából magyar lakosság érkezett. A nemzetiségi ellentétek tovább éleződtek, és a felvidékiek egy része elköltözött a településről. A döntően mezőgazdaságból élő lakosság számára jelentős változást a mezőgazdaság átszervezése hozott. A birtokok összevonása, a gépesítések hatására a mezőgazdaságban dolgozók aránya az addigi 96%-ról csakhamar 69%-ra esett vissza.”

Kocsola, Zrínyi u. 1. Itt éltek az én apai nagyszüleim és dédszüleim. Egy hatalmas Mária Terézia korabeli házban laktak, mely egy saroktelken helyezkedett el és 1500 négyzetméteres telek tartozott hozzá.

A házban volt mozi, szatócsbolt, kocsma, mészárszék, szikvízüzem és lakóhelyiségek. Hatalmas udvar, ahol  aztyúkok szaladgáltak, az ólakban mindig volt egy-két disznó. Nagy melléképület, ahol a lovaskocsival érkezők be tudtak állni és be tudtak térni egy kis pihenésre.

Testvérem ott volt először moziban, a Piedone (BudSpencer) filmek mentek akkoriban. Így emlékezik vissza:„Disznóvágás estéjén mentünk, mert akkor ott aludtunk. Ilyen székek voltak csak feketék, kemény volt és nyikorgós….  Vannak emlékeim, sajna csak a fejemben, de az is valami. A szüretekről, présházról, a hordópucolásról, ahogy vittük a szőlőt, és amikor a mozi már nem működött akkor dolgoztuk fel…Én szerettem menni!”

Minden évben a búcsú napján Anna napkor július 26-án nagy körhinta állt az udvaron, a ház körül pedig céllövölde, meg mindenféle árus kínálta portékáját.Az ünnep vallási gyökerekkel bír és a templom védőszentjéhez, Szent Annához van köze. Gyerekkoromban a búcsú azon ritka napok egyike volt, amikor a szélesebb rokonság találkozott. Ilyenkor finomakat ettek- ittak, nagyokat beszélgettek, estére kelve gyakran mulatoztak is. Búcsú napjára a portákat mindig szépen kitakarították, a házakat kimeszelték. A gyerekek izgatottan várták az ebéd végét, hogy végre indulhassanak a bazárba vásárolni, mivel a rokonoktól szép zsebpénzt kaptak. Jellemző búcsúfiának számított a bocskorszíj, a törökméz és a kakasos nyalóka, hogy a mézeskalácsot ki ne felejtsem. Ilyenkor  akár 1 hétig itt éltek ezek a vásározó emberek. Volt élet a kis faluban!

Szüleimmel és bátyámmal jártunk ide, meglátogatni a nagyszüleimet. Számomra ismeretlen volt ez a világ. Sok idős emberrel találkoztam, másként beszéltek, de mindig örültek, ha megérkeztünk. Bátyám mindig jobban feltalálta magát, szeretett kutatni, padláson keresgélni, régi dolgokat begyűjteni. Én nem igazán tudtam mit kezdeni a látottakkal, hiszen még pici voltam.

Nagyapám hentes és mészáros, valamint kocsmáros is volt. Arra emlékszem, hogy finom töltelékárut készített mindig, jól főzött, szerették a faluban, mert mindenkinek igyekezett segíteni.

Nagyanyám a háztartást vezette. A dédszülők közül a dédimama élt ott, elég öreg volt, de minden találkozáskor lelkesen mesélt az elemi iskolai élményeiről, fel tudta sorolni Magyarország fő folyóit, legfontosabb hegyeit és az alföldeket is. Mindig csodálkozva hallgattuk.

A nagyszülők üzemeltették a szikvízüzemet is. A dédnagypapa testvérének a férje híres szikvízüzeme volt ez, ő volt Dróth Antal szikvízgyáros. Dróth Antal megjárta Amerikát és hazatérve a kis tolna megyei faluban megalapította a szikvízüzemét.

 

 

A fentieket végigolvasva joggal állíthatjuk, hogy Kocsolán a Károlyi család egy modern szórakoztatóközpontot üzemeltetett akkoriban, 50 évvel ezelőtt egy pár száz fős magyar faluban, Kocsolán. Mai szemmel is lenyűgöző, hogy mennyi mindennel foglalkoztak.

Ilyenkor gondolom azt, hogy el kellett volna hozni mindent, ami mozdítható volt, illetve fényképezni, amikor még minden működött. Akkor még nem fényképeztünk,úgy mint most, pedig kellett volna.

Mára már mindenki meghalt, a házat az enyészet eszi. Senki sem él ott, az ismerősök is elmentek már, csak a temetőben emlékezünk.

Károlyi Kata

/by
, , ,

Keresd a vidékit a családban és a barátaid között! Emlékek és élmények.

A mi kis falunknak színe, lelke, szíve van. Valamikor nagyobb népesség lakott itt, mára csak a kitartóak, „ittragadtak”, vagy elvetemült bevándorlók lakják, alig 100-an. Az itt ragadtak egy része nyugdíjas, a fiatalok java részt munkanélküliek. Páran járnak el a szomszéd falvakba, vagy városba dolgozni. A betelepültek jórészt a külföldi szociális háló jóvoltából itt, az ottanihoz képest jóval nívósabb életet élhetnek. Aki nem külföldi, azt a falu viszonylagos elzártsága vonzotta. Vörös József ménese lovas körökben nevezetessé is tette a falut.

A faluban szarvasmarha is csak nála található, így a család számára felesleges tejet szűk körben értékesíteni tudják. Már csaknem baráti viszonyok alakultak ki, így sokszor nem pénzért, hanem csere termékért adják a tejet. Teri néni már kávéval várja az érkező „szállítót”, akit minden alkalommal megpróbál minden féle földi jóval teletömni, persze a gyerekeknek külön csomagol is. Minden alkalommal felajánlja, hogy a fiatalok közül bárki bármilyen főzési, kertészeti, vagy egyéb dolgot szeretne tanulni, az nyugodtan menjen el hozzá egy napra és ő majd mindenre kitanítja. Írhatnék még sok nevet, akit példaként lehetne emlegetni a közvetlenségéről, vendégszeretetéről és baráti hozzáállásáról. A falun az emberekben még él az önzetlen segíteni akarás, tudják: ma a szomszéd kistraktorja akadt el a sárban, de lehet, hogy holnap az enyém fog. A „multik” az óriásgazdaságból nem vennének ki a munkából egy gépet se, hogy kihúzzanak a sárból, de nincs is szükségük senki segítségére, náluk már a jövő év is finanszírozva van.

A falu előnye és egyben hátránya, hogy mindenki ismer mindenkit és mindenki mindent tudni vél, vagy tudni akar. Itt semmi nem maradhat titokban és jól érezhető, hogy a félreértett pletykák milyen gyorsan terjednek. Egy elejtett mondatból, hogy kevés a pénz, mert kell az esküvőre félre tenni (ami igazából azt takarja, hogy az egyik családtagjuk megnősül, így kell számolni egy nagyobb kiadással), másnapra az a hír járta, hogy a 17 éves lánya férjhez kell, hogy menjen, mert biztos terhes. Ez is hozzátartozik egy kis közösség életéhez, amit elkerülni nem lehet, de talán ez adja a falusi élet savát-borsát.

 

„Helyi hősök” lakóhelyen élő olyan személyek, akik foglalkozásukban, életútjukban, vállalkozásukban… stb példaértékű utat jártak be

 

Gyűrűsön található egy nagy, 150-es állományt számláló gidrán és hucul lótenyészet, ami nem csak a faluhoz képest nagy, de az ország ménesei közt is méltó helyet foglal el. Vörös József hozta létre a ménest, akinek a genetikai értékek megtartása és kiaknázása az egész életét felöleli. Pár éve a lovak mellet szarvasmarhákat is tenyészt, méghozzá Kárpáti borzderes fajtát.A gazda Szőcén egy Vas megyei településen nőtt fel, így saját szemével látta és tapasztalta a vidéki, falusi élet átalakulását.

25-30 évvel ezelőtt Gyűrűsön minden háznál volt tehén, sőt csarnok is, ahova a gazdák a friss tejet minden nap elvitték. Ma már egyedül Vörös Józsefnél található egy kisebb gulya. A felesége sajtokat készít, kérésre szilvafával füstölve hagyományos módon. Nagyobb üzemekben már ez is megváltozott, a sajtokat füstlébe áztatva értékesítik, így az aromát megkapja, de a tárolhatóságán nem javít.

 

A lótartás is megváltozott, ma már munkára kevesen használják őket, inkább csak házi kedvenc, vagy hobbiállat a ló. Ezzel nem csak a lótartáshoz értő szakemberek száma egyre kevesebb, de a használható, egészséges, nem túltenyésztett lovaké is. Példaként a hucul lófajtát hoznám, a Romániából behozott egyedek igaz, hogy az első héten rettegnek az embertől, de hosszú távon a legjobb munkalovakká, legmegbízhatóbb gyereklovakká válnak. Tanításuk gyors, egyszerű, a lovak biztos lábúak (nehéz lenne egy csámpás botladozós lónak életben maradni a román hegyekben), könnyen kezelhetőek, jó munkakészségűek. Ezzel szemben ott vannak a lengyel huculok, amiket ma már az ugrásokkal tarkított huculösvényre tenyésztenek. Ennek eredményeként van egy temperamentumos sportpóni jellegű (természetben) huculuk. Sajnos fel kell ismerni azt, hogy ugró  versenyre való kislónak, póninak ott az imént említett sportpóni, amit a hucul évszázadok múlva sem fog tudni überelni, de hiányozni fog a palettáról a nyugodt, kezdőknek ajánlott, megbízható gyerekló, ami alkalmas akár terápiás lovasoktatásra is. Gyűrűsön ezért is próbálják a régi módszert fenntartani, hogy a lovaknak legyen feladatuk, hasznuk, dolguk, ezzel válnak igazán kiváló egyedekké. A napi trágyát lovaskocsival viszik le, felfelé egy, vagy két széna,- szalmabálát a visznek az istállókba az állatok segítségével. Így a ló azon kívül, hogy kiváló fogatló lesz, megtanul türelmesen várni, hozzászokik a háta mögötti zajokhoz (elég nagy csattanással jár, mikor egy bálát a kazalból a kocsira gurítanak) és sokkal megbízhatóbb lesz. Talán egy közeli példán keresztül mindenki jobban át tudja érezni ennek fontosságát. Ha valaki a semmit tevéssel megoldja a megélhetését, és a gyereke így nő fel, ezt látja példaként. Kevés az a gyerek, aki felnőve aktív munkára alkalmas, hiszen egész eddigi életében más példát látott maga előtt, máshoz szokott hozzá. Elkényelmesedik, nem lesz olyan se az állóképessége, sem az izomzata és véleményem szerint a betegségekkel szemben is sokkal fogékonyabb lesz.

Vörös József tenyésztői munkáját több díjjal is kitüntették. Elnyerte a „Gidrán fajta őrzője” címet, a Parlamentbe vehette át az Újhelyi Imre Díjat, minden évben ér el sikereket a tenyésztői kiállításokon, Penta nevű gidrán kancája nagydíjas ló lett az Alföldi Mezőgazda Napokon Hódmezővásárhelyen.

 

Az életét a lovaknak szentelte, az utolsó fillérjét is elköltötte, ha egy-egy ritka kancacsalád, vagy ménvonal egyedeire bukkant. Nála elhivatottabb emberrel még nem találkoztam, több, mint ötven évesen is egész nap rendületlenül és fáradhatatlanul dolgozik és próbál fenntartani egy értékes genetikai állományt, ami nélküle kihalna.

Kovács Emese

/by
, , ,

Az ifjúsági paradicsomban járva

  1. november 25-én utaztunk Bordányba, ahol egy egész hétvégényi új élmény és kihívás várt ránk. Elsőként magával a Vadgesztenye Ifjúsági szállóval ismerkedtünk meg, bár ekkor még nem tudtuk, hogy kihez is tartozik ez igazán és miért pont ezen a helyen szálltunk meg. Miután lepakoltuk csomagjainkat a színesebbnél, színesebbre festett, emeletes ágyakkal és saját fürdővel ellátott szobáinkban, egy rövid tréning következett, melynek célja leginkább az volt, hogy minél jobban megismerjük egymást, minél rövidebb idő alatt, hiszen egy óra múlva már más program várt ránk. Az ismerkedés során az egyik legnagyobb kihívást egymás lerajzolása jelentette, vagyis inkább önmagunk felismerése a sok irka-firka és pálcikaember közül. Miután jól kinevettük egymás rajzkészségét, már indultunk is tovább kabátokkal és csizmákkal felfegyverkezve a Hermina tanyára.

A tanyát Börcsök Roland, a helyi faluház vezetője mutatta be számunkra. Mint kiderült a tanya jelenleg a DALISZ ifjúsági szövetség kezében van. Jelenlegi állapotát 3 éve érte el. Amikor az épület a szövetség kezébe került még romos állapotban, gazzal benőve árválkodott a település határában, majd a szövetség Európai Önkéntes Programban résztvevő fiatalokkal együtt tisztította meg és újította fel. A munka olyannyira jól sikerült, hogy jelenleg helytörténeti kiállításnak ad otthont az épület, illetve a szövetség székhelyeként is működik. A tanyát az egykoron itt élő Nagy Kálmánné, Hermina néniről nevezték el.

A tanyáról egyenesen a Bordányi Faluházba vezetett az utunk. Bordány polgármesterével, Tanács Gáborral már volt szerencsénk megismerkedni a délután folyamán, hiszen ő trénerként vett részt a foglalkozásokon. A faluházban Gábor és a helyi ifjúsági polgármester, Masir Norbert fogadott minket. Polgármester úrtól megtudtuk, hogy a település élete stabil társadalmi és civil bázison alapszik, melynek szerves részét képezik a helyi fiatalok. A társadalmi élet központjában a KUSZA, azaz a Kulturális és Szabadidős Egyesület áll, melyhez több kis csoport is tartozik, így maga az ifjúsági önkormányzat is. A helyi önkormányzat nagy figyelmet fordít a fiatalokra, a képviselő testületnek tagja egy olyan személy is, aki összekötő kapocsként van jelen a gyermek- és ifjúsági önkormányzat, il

letve a településvezetés között. Mindezek mellett hallottunk olyan megvalósított projektekről is, melyek kiemelkedő módon képviselik a fiatalok érdekeit, ezek közé tartozik az ifjúsági kártyarendszer is, melynek keretén belül az önkéntes munkát lehet pontokra váltani, majd a pontokat később fel lehet használni különböző dolgokra a BIIP-ben. A BIIP, azaz a Bordányi Ifjúsági Pont, egy találkozóhely a fiatalok számára, ahol játszhatnak, beszélgethetnek, filmet nézhetnek, kávézhatnak vagy akár internetezhetnek is. A teremben működik egy büfé is, melyben szintén be lehet váltani az önkéntességgel megszerzett pontokat.

A rövid ismertető után Norbi vette át a szót, aki magát az ifjúsági önkormányzat munkáját és tevékenységét mutatta be. Norbi immáron már ciklusa végén jár. Jelenlegi legnagyobb feladatuk az újak bevonása az ifi önkormányzat életébe, illetve a kampány és a választások segítése, szervezése és lebonyolítása. Norbi szerint az ifjúsági önkormányzat működése rengeteget segít a helyi fiataloknak, ezáltal úgy érzik, hogy fontos szerepet töltenek be a település életében és valamelyest a helyben-maradásukat is elősegíti. Feladataik közé tartozik a különböző programok szervezése, a BIIP nyitva-tartása azon fiatalok részére, akik szívesen beugranak egyet játszani, beszélgetni iskola után. Mindezek mellett évente többször szerveznek közös kirándulást, illetve nemzetközi ifjúsági cseréken is részt vesznek.

Az este hátralevő részében ismertük meg a szegedi Új Nemzedék Központ tevékenységét és megtudtuk, hogy a Központban arra törekszenek, hogy azoknak a fiataloknak adjanak lehetőséget, akiknek a településükön, nincs hasonló ifjúsági hely, mint itt Bordányban.

 

Mielőtt visszaindultunk volna a szállásra, Roland és Norbi körbevezettek minket a csodálatos épületben. Bepillanthattun
k a konditerembe is, amelyet szintén a BIIP üzemeltet, illetve egy karate órának is szemtanúi lehettünk, a színházterembe bekukkantva. Végül még egy kis személyes beszélgetésre is maradt idő, majd visszaindultunk, hogy közösen vállalva a kihívást megküzdjünk a hihetetlen mennyiségű vacsorával.

Stumpf Rebeka

/by