XVIII. Domaszéki böllérnap
- november 26-án a vidék fiatal nagykövetei domaszéki böllérnapon vettek részt.
A rendezvényt Kispéter Géza polgármester úr és Sóki Károly plébános úr nyitotta meg.
Szerte a megyéből, de még a határon túlról is érkeztek résztvevők, versenyzők. Mindenki nagyon szeret ide eljönni, az emberek félretehetik mindennapi gondjaikat, kikapcsolódhatnak, mulathatnak, új barátságok szövődnek az évek során. Sajnos már nem gyakori esemény egy disznóvágás, így igazi kuriózum volt minden egyes program.
A csapatok disznóvágó tudományukat most élesben kamatoztathatták, igazi versenyszellem járta át a bölléreket. Minden csapat a saját tudását, fortélyait, hagyományait hozta magával, sokszínűvé varázsolva a böllértudományt. A résztvevők megfigyelhették a disznóvágás mozzanatait, közben kiváló pálinkákat, forralt bort s meleg teát fogyaszthattak ezen a hűvös novemberi napon. Szerencsére a hangulat nem volt hideg, népzene, lovas-kocsikázás, pecsenyesütő verseny szórakoztatta a látogatókat. A falvaknak megvan a saját vicces története a disznóvágásról, mindenkinél más formában menekült el a sertés a böllérek elől. Bátran lehetett kérdezni, mit, miért, hogyan csinálnak a böllérek. Az egyik csapat tagja elmondása szerint a lövéteiek nem tanulják a szakmát, hanem rá születnek. Régen a falvakban minden család tartott disznót, az emberek ellátták magukat hússal, a disznóvágás mindig is nagy esemény volt, ekkor összejött a család és a barátok, feldolgozták a húst, egész évre volt mit enniük.
Már a legkisebbek is részt vesznek a disznó leölésében, feldolgozásában, elfogyasztásában, így hamar megtanulják a böllérkedés csínját-bínját. Városi ember soha nem fogja megismerni ennek az egész esemény varázsát addig amíg nem vesz részt egy böllérnapon, vagy egy családi disznóvágáson.
A disznó felnevelésétől a vágásig minden információhoz hozzá juthat az ember ha ellátogat egy böllérnapra. Minden család a faluban ha vágott disznót küldött barátainak és családtagjainak kóstolót s később ők is kaptak viszont.
Nagyon szép és hasznos a disznóvágás, vissza kéne térnünk őseink szokásához. Egészséges, megbízható élelmiszerhez juthat az ember ha saját maga neveli fel az állatot majd ő dolgozza fel. A vidék népességét a növénytermesztés és a hozzá fűződő állattenyésztés megtarthatná, a fiatalok nem mennének városokba, más országokba.
Érdemes lenne városiaknak, fiataloknak eljárni ilyen eseményekre, hogy tanulhassanak a disznóvágásról, mert nem tudhatjuk mikor jön el az idő, hogy újra magunknak kell gondoskodnunk egész éves élelmiszer ellátásunkról.
