Ahol mindig szívesen látnak

Vidékiként, sokszor találkoztam már avval a fogós kérdéssel, hogy „na de mindek mész haza minden hétvégén, mit lehet falun csinálni egész héten”?! Ilyenkor kezdődik a magyarázkodás, hogy a ház körül, a kertben állandóan van tenni való, hogy a természetben mindig lehet sétálni, hogy délutánonként és esténként mindig van kivel összefutni, közös programot szervezni, annak ellenére is, hogy az év 365 napjából 360 napot ugyanazokkal az emberekkel töltjük együtt, illetve, hogy mindig van valami történés, esemény, ünnepség vagy egy-egy ferde este. Talán még az is megkockáztatható, hogy faluhelyen sokszor több lehetőség akad a találkozásra, közös programra, mint városi közegben.

Létezik egy falu a Bakony lábánál, ami ezt mind tökéletesen igazolja, aminek bár népessége mára már alig haladja meg a 200 főt, közösségi összetartó ereje azonban felbecsülhetetlen. Különlegessége, hogy a település szinte minden apró megmozdulása mögött fiatalok állnak, fiatalok, akik ide születtek, itt nőttek fel egymás között és itt élik minden napjaikat, együtt, közösségben, odafigyelve egymásra.

A Pulai Ifjúsági Klub (PIK) idén már 10 éve kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, de töretlenül, ténylegesen működik. Célja, hogy a helyi fiataloknak lehetőséget biztosítson szabadidejük hasznos eltöltésére, ami mára már, ha nem is hivatalosan, de valamelyest kiegészült a település lakosaira vonatkozóan is. A közösség alapja az önszerveződésben és a nyitottságban rejlik, programjaikat saját kedvükre, saját igényeik szerint szervezik és örömüket lelik egymás társaságában, a közös munkában, illetve a szimpla, beszélgetős görbe estékben is. Mindenkit szívesen látnak, kortól, nemtől, nemzetiségtől, vallástól és attól függetlenül, hogy kutya- vagy éppen macskapárti.

Az önkormányzat rendelkezésükre bocsájtott egy pár négyzetméteres helyiséget, melyet leginkább önerőből pofoztak ki és rendeztek be. Később a hiányzó használati eszközökre pályázati úton tettek szert. Az épülethez tartozó udvart is ők maguk tarják rendben, amit a tavasz beköszöntével előszeretettel használnak, szalonnasütésekkor vagy csak egyszerű borozgatásokkor.

Tagjai szeretik a vidéki életet és programjaikban is igyekeznek ehhez igazodni. Húsvét Hétfőre minden évben nagy lelkesedéssel készülnek a fiúk, aminek talán kevésbé örülnek a lányok. A jeles nap előtt már egy héttel leadják a kétládányi szóda-rendelést a kisboltban, előkészítik zakójukat és kalapjaikat, majd a nagy nap eljöttével neki vágnak a falu mind a három utcájának, gondosan figyelve arra, hogy senki és semmi ne maradjon szárazon (a torkuk se J). A május közeledtével egyik évben sem maradhat ki a Májusfa-állítás sem, amire a falu apraja-nagyja összegyűlik és közösen vágja, emeli, díszíti és küszködi be a fát az előre kiásott lyukba. Fontos eseménynek számít az egyesület életében a Teljesítménytúra, melyre a környék összes településéről várják kortársaik csapatait egy jó kis falusias, sokat sétálós, sárban mászós, szolidan pálinkázós, csapatépítő vetélkedőre. Minden évben kiveszik a részüket a falunap megszervezésében és lebonyolításában is, illetve minden fontos eseményen a településen.

Az egyesület működésének titka talán a barátságban, a nyitottságban és a tenni akarásban rejlik, a közös programok lehetőséget biztosítanak a találkozásokra, a beszélgetésekre, egymás megértésére, kapcsolatok elmélyítésére és barátságok kialakítására. A közös sors és munka összehoz, ezért nem unatkozunk mi itt vidéken…