Keresd a vidékit a családban és a barátaid között! Emlékek és élmények.

A mi kis falunknak színe, lelke, szíve van. Valamikor nagyobb népesség lakott itt, mára csak a kitartóak, „ittragadtak”, vagy elvetemült bevándorlók lakják, alig 100-an. Az itt ragadtak egy része nyugdíjas, a fiatalok java részt munkanélküliek. Páran járnak el a szomszéd falvakba, vagy városba dolgozni. A betelepültek jórészt a külföldi szociális háló jóvoltából itt, az ottanihoz képest jóval nívósabb életet élhetnek. Aki nem külföldi, azt a falu viszonylagos elzártsága vonzotta. Vörös József ménese lovas körökben nevezetessé is tette a falut.

A faluban szarvasmarha is csak nála található, így a család számára felesleges tejet szűk körben értékesíteni tudják. Már csaknem baráti viszonyok alakultak ki, így sokszor nem pénzért, hanem csere termékért adják a tejet. Teri néni már kávéval várja az érkező „szállítót”, akit minden alkalommal megpróbál minden féle földi jóval teletömni, persze a gyerekeknek külön csomagol is. Minden alkalommal felajánlja, hogy a fiatalok közül bárki bármilyen főzési, kertészeti, vagy egyéb dolgot szeretne tanulni, az nyugodtan menjen el hozzá egy napra és ő majd mindenre kitanítja. Írhatnék még sok nevet, akit példaként lehetne emlegetni a közvetlenségéről, vendégszeretetéről és baráti hozzáállásáról. A falun az emberekben még él az önzetlen segíteni akarás, tudják: ma a szomszéd kistraktorja akadt el a sárban, de lehet, hogy holnap az enyém fog. A „multik” az óriásgazdaságból nem vennének ki a munkából egy gépet se, hogy kihúzzanak a sárból, de nincs is szükségük senki segítségére, náluk már a jövő év is finanszírozva van.

A falu előnye és egyben hátránya, hogy mindenki ismer mindenkit és mindenki mindent tudni vél, vagy tudni akar. Itt semmi nem maradhat titokban és jól érezhető, hogy a félreértett pletykák milyen gyorsan terjednek. Egy elejtett mondatból, hogy kevés a pénz, mert kell az esküvőre félre tenni (ami igazából azt takarja, hogy az egyik családtagjuk megnősül, így kell számolni egy nagyobb kiadással), másnapra az a hír járta, hogy a 17 éves lánya férjhez kell, hogy menjen, mert biztos terhes. Ez is hozzátartozik egy kis közösség életéhez, amit elkerülni nem lehet, de talán ez adja a falusi élet savát-borsát.

 

„Helyi hősök” lakóhelyen élő olyan személyek, akik foglalkozásukban, életútjukban, vállalkozásukban… stb példaértékű utat jártak be

 

Gyűrűsön található egy nagy, 150-es állományt számláló gidrán és hucul lótenyészet, ami nem csak a faluhoz képest nagy, de az ország ménesei közt is méltó helyet foglal el. Vörös József hozta létre a ménest, akinek a genetikai értékek megtartása és kiaknázása az egész életét felöleli. Pár éve a lovak mellet szarvasmarhákat is tenyészt, méghozzá Kárpáti borzderes fajtát.A gazda Szőcén egy Vas megyei településen nőtt fel, így saját szemével látta és tapasztalta a vidéki, falusi élet átalakulását.

25-30 évvel ezelőtt Gyűrűsön minden háznál volt tehén, sőt csarnok is, ahova a gazdák a friss tejet minden nap elvitték. Ma már egyedül Vörös Józsefnél található egy kisebb gulya. A felesége sajtokat készít, kérésre szilvafával füstölve hagyományos módon. Nagyobb üzemekben már ez is megváltozott, a sajtokat füstlébe áztatva értékesítik, így az aromát megkapja, de a tárolhatóságán nem javít.

 

A lótartás is megváltozott, ma már munkára kevesen használják őket, inkább csak házi kedvenc, vagy hobbiállat a ló. Ezzel nem csak a lótartáshoz értő szakemberek száma egyre kevesebb, de a használható, egészséges, nem túltenyésztett lovaké is. Példaként a hucul lófajtát hoznám, a Romániából behozott egyedek igaz, hogy az első héten rettegnek az embertől, de hosszú távon a legjobb munkalovakká, legmegbízhatóbb gyereklovakká válnak. Tanításuk gyors, egyszerű, a lovak biztos lábúak (nehéz lenne egy csámpás botladozós lónak életben maradni a román hegyekben), könnyen kezelhetőek, jó munkakészségűek. Ezzel szemben ott vannak a lengyel huculok, amiket ma már az ugrásokkal tarkított huculösvényre tenyésztenek. Ennek eredményeként van egy temperamentumos sportpóni jellegű (természetben) huculuk. Sajnos fel kell ismerni azt, hogy ugró  versenyre való kislónak, póninak ott az imént említett sportpóni, amit a hucul évszázadok múlva sem fog tudni überelni, de hiányozni fog a palettáról a nyugodt, kezdőknek ajánlott, megbízható gyerekló, ami alkalmas akár terápiás lovasoktatásra is. Gyűrűsön ezért is próbálják a régi módszert fenntartani, hogy a lovaknak legyen feladatuk, hasznuk, dolguk, ezzel válnak igazán kiváló egyedekké. A napi trágyát lovaskocsival viszik le, felfelé egy, vagy két széna,- szalmabálát a visznek az istállókba az állatok segítségével. Így a ló azon kívül, hogy kiváló fogatló lesz, megtanul türelmesen várni, hozzászokik a háta mögötti zajokhoz (elég nagy csattanással jár, mikor egy bálát a kazalból a kocsira gurítanak) és sokkal megbízhatóbb lesz. Talán egy közeli példán keresztül mindenki jobban át tudja érezni ennek fontosságát. Ha valaki a semmit tevéssel megoldja a megélhetését, és a gyereke így nő fel, ezt látja példaként. Kevés az a gyerek, aki felnőve aktív munkára alkalmas, hiszen egész eddigi életében más példát látott maga előtt, máshoz szokott hozzá. Elkényelmesedik, nem lesz olyan se az állóképessége, sem az izomzata és véleményem szerint a betegségekkel szemben is sokkal fogékonyabb lesz.

Vörös József tenyésztői munkáját több díjjal is kitüntették. Elnyerte a „Gidrán fajta őrzője” címet, a Parlamentbe vehette át az Újhelyi Imre Díjat, minden évben ér el sikereket a tenyésztői kiállításokon, Penta nevű gidrán kancája nagydíjas ló lett az Alföldi Mezőgazda Napokon Hódmezővásárhelyen.

 

Az életét a lovaknak szentelte, az utolsó fillérjét is elköltötte, ha egy-egy ritka kancacsalád, vagy ménvonal egyedeire bukkant. Nála elhivatottabb emberrel még nem találkoztam, több, mint ötven évesen is egész nap rendületlenül és fáradhatatlanul dolgozik és próbál fenntartani egy értékes genetikai állományt, ami nélküle kihalna.

Kovács Emese