„A muzsikusnak dalból van a lelke, az egész világ szíve lakik benne.”- egy zenész mindennapjai
A Domaszéki Katalin-bálon a zenekarral beszélgettünk az egész éjszakába nyúló mulatság egyik szünetében. Szeretettel vallottak szakmájukról, ugyanakkor annak árnyoldaláról is beszámoltak nekünk.
Mint zenészek, örömből muzsikálnak, de a szakmájuk a szolgáltató szektorhoz tartozik, így a közönség igényeit kell szem előtt tartaniuk, nem pedig saját elképzeléseiket. Egy bálnak, vagy bármilyen mulatságnak a kimenetele pedig sajnos nem rajtuk múlik, hanem a publikumon. Repertoárjukat meghatározza, hogy hova hívják őket és a jelenlévők igényei is. A következő dalt mindig ahhoz igazítják, hogy milyen hangulatban van a közönség és addig melyik stílus volt, amit a legjobban szerettek. Fontosnak tartják, hogy lépést tartsanak a korral. Ennek megfelelően a mai slágereket is beépítik produkciójukba, de a hagyományos mulatós slágerek sem maradhatnak el.
A mulatós zenész életében nem is 
az a nehézség, hogy egész éjjel zenélnie kell, alig-alig pihenőt tartva, mindezt pedig civil foglalkozás mellett, hanem, hogy bánjon a közönséggel. Ez pedig nem könnyű, sőt. Az egyik tag beavatott minket, hogy nem mindig veszélytelen ez a foglalkozás: az egyik fellépésük után a közönség egyik felbőszült tagja kiverte a fogát egy vascsővel. De hát, annak kell zenésznek menni, aki nem tud zene nélkül élni, akkor pedig az ilyesmi csak munkahelyi ártalom. És különben is, már nagyon jó fogimplantátumokat csinálna
k!
A zenekar minden tagja zenész, vagy zenei érdeklődési családból származik és egész életüket behálózza a zene. Mint formáció tizenhat éve dolgoznak együtt. A legkönnyebb dolguk a 2000-es évek elején volt, akkor nagy igény volt a munkájukra. Ez mára ugyan csökkent, de így is vannak olyan helyek, ahová minden évben elhívják őket. Nehéz lépést tartaniuk az „egynyári” celebekkel, akiket előszeretettel hívnak meg a szüretekre és bálokra helyettük, de nem véletlen, hogy tizenhat év után már ismertek és nagy becsben állnak a dél-alföldi régióban.
